Mindig úgy hittém hogy a dolgok amikben hiszek, léteznek. Hogy mindaz ami a fejemben létezik az nem csupán kitaláció, hanem szilárd alapokon álló tény-adatok. Hogyha valamit elképzelek akkor az egy tollvonás amit tovább lehetne vinni olyan messzire, ameddig még én sem láthatok el. Ám ha így lenne, akkor nem lennének többé titkok, nem lennének meglepetések és csodák, hiszen mindent tudnánk előre mivel mindent mi alkotnánk meg. Elveszne a hit abban a titokzatos, láthatatlan felsőbbrendű hatalomban ami néha átveszi az irányítást sorsunk fölött. Vajon milyen lenne ha minden csakis rajtunk múlna teljesen? Úgy gondolod képes lennél megbírkózni vele? Egy életen át?
Hiszek az akarat és a hit erejében, de úgy gondolom kell hogy legyen valami ami irányt mutat. Kell egy jel, egy hang, egy érzés ami nem én vagyok de mégis tudom hogy rá hallgathatok. Kellenek a váratlan pillanatok, a meglepetések és a csodák. Kell hogy hinni tudjak benne, és hogy még tovább tudjak menni, mert tudom hogy az út ami végtelen mint a vonal amit a tollal húzok egyszer eléri a pontot ahová mindig is tartottam.
És hogy honnan tudod ha odaértél? Érezni fogod. Mert az igazán nagy dolgokról nem lehet beszélni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: