Kuzdok magammal, allando harcban allok a vilag es onmagam ellen. Kezem a pisztolyon, barmikor keszen allva hogy elorantsam.
Elerek egy pontra, megallok. Ott vagyok, megelem mindazt ami benne van, probalom feldolgozni, kiaknazni es. Ennyi. Tobbet
akarok, nem allok meg. Csak egy kicsit meg..Mert hogy felek. Olyan nehez elhagyni a jol bevalt megszokott dolgokat, es olyan
nehez belevagni valami ujba, ami szokatlan, ami tavol esik tolunk. Kilepni a komfortzonabol. Merni nagyot almodni, es vele egyutt lepni; a legeslegnehezebb.
Masokra tamaszkodni nem lehet, neked kell dontest hoznod, neked kell tenned a dolgokert. Neha megtorpanok, ugy erzem elakadtam.
Csak ulok, es porgetem fejemben a filmet visszafele amiben elek. Hol lehet az ami meg mindig nem jo, ami meg mindig nincsen meg?
Pontosan tudom en jol hogy hol. Nem csak egy van, hanem sok kis darab, arra varnak hogy osszeragasszam oket, hogy ujraepitsem oket.Megprobalom.
Erosnek mondanak, es kemenynek. Hat, nem vagyok az. Felek. Mikozben lepkedem remegnek a labaim, a hangom el-elcsuklik a sok
nyelestol, tekintetem pedig keri a tekinteteket amiben olvashat,amibol erot merithet,amibol ihletet kaphat. Amibe ha belenezek erzem, most jo. Mar jo. Hat vegre te is megjottel, hat vegre az a pillanat is eljott. A kettonke. Vagy tobbunke. Baratoke, csalade, eleveszett es meglevo szerelmeke. A megfizethetetlen pillanatoke..

A valtozas belul indul el, varj meg. Talan ez sem a te napod lesz, de te csak csinald vegig buszken, hatha majd egyszer megis…
Addigis, probalj meg kilepni a sajat komfort zonadbol..Felsz,ugye? Az a jo. Mert hogy ez visz elore, es ha atleped a korlataid, ott
valami egeszen uj tortenetek lesznek szuletoben. Nem foghatja senki a kezed, nem mondhatja meg senki mit tegyel, de tudom hogy te tudod.
Kerlek, menj..