Oriasi rendezett park. Ugy 3,5 oraval szamoltunk mire vegig jarjuk az egeszet. Orulok neki, mar olyan regota vagytam ki a zoldbe, a natural-ba. Megallunk ugy a felenel, nezzuk a zsirafokat, zebrakat, meg ami meg van. Neki tamaszkodom a korlatnak, nezelodom. Jol esne egy meleg tea, vagy egy forralt bor, felmelegitene. Nincs. Faznak az ujjaim, de irnom kell. Most. A legkomolyabb harcokat onmagaval folytatja le az ember, es az en ellensegeim most az ujjaim mert nem akarnak mozdulni. Nem baj, kuzdok tovabb, nem vagyok az a fajta aki annyiban hagyja a dolgokat..Mellettem all egy fiu. Oriasi rajz-fuzet elotte, a kezeben ceruza. Valamit meglatott amit most a papirra akar vetni. Csak par perc es kesz. Fustol a papir, a ceruza mint egy varazspalca a kezeben, ugy mozog. Odanezek lopva, mosolygok, szep. O rajzol en irok. Aztan mellette latok kisebb csapatnyi fiatalt, ok is rajzolnak. Mindenki a zsirafot valasztja. Annyira elethu, talan a foltok szama is ugyanannyi a es ugyanabban a szogben allnak mint az allaton. Talan valamelyikojukbol muvesz lesz kesobb, es a galeria, ahova kiallitjak a kepeiket telis-tele lesznek zsirafokkal es kulonbozobo afrikai mintas elolenyekkel. De lehet csak otthon a szobaik falait fogjak disziteni. Lehet megmarad egy hobbinak amit jo neha elovenni, mert jol esik a tehetseg, mert jo erzes birtokolni valami olyasfele tulajdonsagot ami csak az ovek lehet, es amivel mutathatnak kicsiket magukbol a vilagnak, amivel adhatnak es hozza is tehetnek meg. Setalok az utcan, ember jonnek szembe, suhannak el mellettem. Vajon hany tehetseges-lehetseges muvesszel talalkoztam ma? Szerintem sokkal.. Mert hogy mindenki az, csak sokan nem tudnak rola. A tehetseg belul van, csak elo kell hivni.