Mindig korán ébredek. Szeretem a napnak ezt a szakaszát. Még csönd van, még nyugalom van. Körülöttem és bennem is. Jó alkalom ez az írásra, a felkészülésre a napra ami előttem áll, és a gondolatok lomtalanítására amik fölöslegesen foglalják a helyet. Mindig tervezgetek- tipikus emberi tulajdonság. A holnapot, a jövő hetet, hónapot, évet, az egész életet.Aztán megfogadjuk hogy soha többet..Csalódunk, nem értjük aztan segítségül hívjuk a ‘lazábbik’ felünket, és bekapjuk a ‘leszarom tablettát’. Esküszünk rá hogy nem érdekel miközben belülről meg mardos. Megtanultam hogy időzni sokáig semmivel sem szabad. Ha rendelkezel a spontaneitás tulajdonságával használd gyakran. Ha nem, lapozz és kezdj új lapot, hiszen mindig az első sor a legnehezebb. És ha mégis túl sok, változtass.. Helyet, munkát, embereket, mindent. Szelektáció. Mert egy idő után rájössz hogy ami van az talán sohasem volt, akiben hittel az sohasem létezett, és amit szerettél az már csak a történelem része. Csak gondold végig hogyan könnyebb haladni; mázsás táskával a válladon, vagy nélküle szabadon..